Taphonomy and palaeopathology in archaeozoology

Taphonomy studies post mortem damage to animal bones. Palaeopathology is the study of in vivo lesions in the skeleton. Archaeozoology uses animal remains from archaeological sites to study the relationship between people and animals. The connection between these concepts is that while all archaeozoological finds are subject to some kind of taphonomic process, only a certain number originate from diseased animals. Palaeopathology developed special features in archaeozoology, since contemporary human interference must always be reckoned with in archaeological assemblages. Animal remains occur as scattered-food refuse so that most diagnoses are isolated from their biological context. This paper reviews through various examples why a taphonomic approach to palaeopathological studies is of utmost significance.

RésuméLa taphonomie étudie la déprédation sur des os d’animaux après la mort. La paléopathologie est l’étude des lésions sur le squelette vivant. La zooarchéologie étudie le rapport entre animaux et humains à l’aide des restes d’animaux. Le rapport entre les trois approches est que chaque trouvaille zooarchéologique est soumise à un processus taphonomiques et seul un certain nombre d’entre elles provient d’animaux malades. La paléopathologie a développé des apports uniques en archéozoologie parce qu’il est nécessaire de tenir compte de l’interférence humaine contemporaine dans les collections archéologiques. Les restes d’animaux résultent de restes alimentaires diffus. À cause de cela, la plupart des éléments diagnostiques sont isolés de leur contexte biologique. Cet article examine, par des exemples divers, l’importance d’une démarche taphonomique appliquée aux études paléopathologiques.

ResumenA tafonómia tudománya az állatcsontleletek post mortem károsodásait vizsgálja. A paleopatológia a csontváz kóros, in vivo zavarait kutatja. A régészeti állattan a régészeti lelõhelyek állatmaradványainak tanulmányozása az egykori ember-állat kapcsolatok jobb megértése céljából. E három terület kapcsolatát az jellemzi, hogy míg minden állatcsontlelet tafonómiai változásokon esik át, csak viszonylag kevésen figyelhetõk meg betegségek tünetei. A régészeti állattanban végzett paleopatológiai vizsgálatok sajátsága, hogy a régészeti összefüggésben talált állatmaradványok esetében mindenkor számolnunk kell emberi hatással. Ugyanakkor ezek a leletek általában szétszórt ételhulladékként kerülnek napvilágra, ami azt jelenti, hogy biológiai összefüggéseikben nem tanulmányozhatjuk õket. A dolgozat példákon keresztül mutatja be, miért fontos a tafonómiai, leletképzõdési szempontok figyelembe vétele a régészeti állattani leletek paleopatológiai elemzése során.